Az utóbbi hónapokban többször is elém került az alábbi felhívás, ezért úgy tűnik, nem mehetek el mellette szó nélkül.

http://www.facebook.com/groups/237198386330522/permalink/266242636759430/

Írásom legelején szeretném leszögezni: a cigánykérdés megoldásra és a szociális ellátó rendszer átalakításra szorul külön-külön is, és együttesen is. Ám nem olyan hangulati elemekből (értsd: cigánygyűlöletből) építkezve, s nem az érzelmekhez, indulatokhoz igazított, módosított adatokra, felületes számításokra hivatkozva. Mivel mind a kiindulópont, mind a cél hibás, így a kínált megoldások is célt tévesztenek, több kárt okoznak, mint hasznot.

Nem szándékom a szerzőt és a vele egyetértőket bántani. Csupán átgondolásra javaslom az egész kiáltványt.

Egy ország lakossága számának szinten tartásához 100 nőnek 210 gyermeket kellene szülnie évente, feltéve, hogy a bevándorlók és elvándorlók száma azonos. Ez a teljes lakosságra vetítve évente nagyjából 210.000 gyermeket jelentene. Ezt a számot hazánkban az utóbbi évtizedekben csak megközelíteni sikerült, a csúcs a 70-es évek közepe volt, 180-190 ezer gyermek született akkor. 1998 óta viszont még a 100 ezret, az utóbbi években már a 90 ezret sem! Nem kétséges, hogy ezen belül létszámarányukhoz képest több cigánygyermek születik, mint nem cigány, s ez az arány egyre inkább a cigányság felé billen, ám ők sem érik el a 100 nőnél 210-es születési számot. Friss adatot nem találtam, a korábbiakból következtetve 100 körül lehet (a nem cigány lakosságnál ez 70 körüli). A pontos számítások nélkül is látható, hogy a cikk szerzője által 1 milliósnak megjelölt cigányság létszámának megduplázódásától nem kell tartani, mivel fogyóban vannak ők is. Igaz, kisebb arányban, mint a nem cigány lakosság, ezért a teljes lakosságon belül valóban növekszik arányuk. Egyébként nehéz pontos számot megadni, mert sokan nem vállalják föl cigányságukat, hivatalosan 350 ezer körül vannak, mértékadó becslések szerint 750-800 ezren.

A cigányság körében évszázados szokás, hogy a lányok már 13-14 éves korban férjhez mennek, s 1-2 éven belül szülnek. Tehát ez igenis elsősorban kulturális jelenség – szemben az eredeti írás állításával. Napjainkban ez a szokás már nem olyan merev, átlagosan ott is kitolódott a férjhez menés és a gyermekszülés időpontja, és ők is kevesebb gyermeket vállalnak.

Még a számoknál maradva … A munkaképes lakosság 2005-ben 6,9 millió volt, ez lényegesen azóta sem változott. Ennek 25%-a 1,725 millió, ennek 95%-a 1,649 millió, ami több mint másfélszerese a cigányság szerző által becsült létszámának. Tehát valahogy nem egyeztethetők össze a számadatok.

A számbéli tévedések ellenére nem kétséges, persze, hogy a cigányság létszám arányához képest lényegesen nagyobb arányban részesül segélyben, az sem, hogy jelentős azok száma, akik a jelen segélyezési rendszerével visszaélnek, s az sem, hogy ezen a helyzeten változtatni kell!

Nem hagyható azonban figyelmen kívül az, hogy a jelen kormány saját bevallása szerint is egymillió munkahely hiányzik Magyarországon. A választási kampányban ezért ígérte ennyi munkahely megteremtését. A helyzet azonban még ennél is rosszabb! A foglalkoztatási mutató 56%-os, ami számokban azt jelenti, hogy a 6,9 milliós munkaképes létszámból mindösszesen 3,86 millió rendelkezik munkahellyel. S nincs 3 millió gyes-en, gyed-en lévő anyuka és egyetemi vagy főiskolai hallgató.

Térjünk át a javaslatokra:

1. Ha két gyermek nevelését támogatjuk segéllyel – esetleg egyéb kedvezményekkel -, ez a nem cigány lakosság gyermekvállalási kedvét is nagy arányban csökkenteni fogja, a cigányság viszont bizonyosan nem fog ezért ugrásszerűen kevesebb gyermeket vállalni. Márpedig a fenti számokból kiindulva egy nőnek legalább 4-5(!) gyermeket kellene szülnie ahhoz, hogy belátható időn belül helyreálljon népesség növekedési üteme – figyelembe véve a korábbi évtizedek lemaradását is. A nem cigány lakosság körében az első gyermek megszületése az anya 30 év fölötti életkorában kerül sor, amikor a cigány anyák már szinte nagymamák. Ebből kiindulva éppen hogy növelni kellene a szülési hajlandóságát, s a több gyermeket vállalók támogatását. Azzal egyet lehet érteni, hogy az étkezés és az alapoktatás legyen ingyenes, beleértve a tankönyveket és tanszereket is, ám az egyéb költségek is jelentős terheket rónak a családokra, ezért a pénzbeli juttatásokat nem lehet lenullázni. A megfelelő felhasználást persze lehetne ellenőrizni.

A gyermekek után, jogán járó kedvezmények, segélyek egyaránt hozzáférhetőek mindenki számára, tehát a több gyermeket vállaló nem cigány családok ugyanolyan „jól” élhetnek belőle.

Az anyagiakon kívül komoly szemléletváltásra, s ennek megfelelő tájékoztatásra, felvilágosításra van szükség. Az anyaság lehessen teljes értékű, társadalmilag elfogadott hivatás, a gyermekvállalás kapjon kellő megbecsülést, támogatást anyagi és erkölcsi téren egyaránt. Ennek következtében mások is vállalhatnának büszkén és boldogan fiatalabb, korban is gyermekeket, legalább az elsőt 18-25 éves korban.

2. Tudom, hogy már a 80-as évek második felében felütötte a fejét az a jelenség, hogy a cigány származású szülők, ott ahol jelentős számban éltek, azzal zsarolták az iskolát, hogy csak akkor küldik be a gyermeket, ha enni is kapnak naponta háromszor. Arra viszont nem tettek ígéretet, hogy a gyermek tanulni is fog, hogy a szülők erre biztatni fogják őket. A tanulási kedv azóta sem változott lényegesen. A gyermek utáni kedvezményeket lehetne tehát iskolába járáshoz, szorgalomhoz kötni. Ám ehhez nagyon gondosan kidolgozott rendszer és elfogultságtól mentes magatartás kívánatos minden érintett – szülők, pedagógusok, egyéb szakemberek – részéről, különben nem fog működni.

Nagyjából hasonló a helyzet a bűnözéssel is. Kívánatos kép, megélhetést biztosító életpálya lehetősége nélkül nem látszik követhető út. A bűnelkövetés viszont azonnali eredménnyel kecsegtet. A megélhetési bűnözés fogalmának tágabb, szabadabb értelmezése erkölcsileg mintegy felmentést ad.

3. Előbb tisztázni kellene, mit tekintünk a szülőtől elvárható gondos nevelésnek. Ha a gyermeket már reggel 7-kor beviszi a gyermekmegőrzőbe – bölcsőde, óvoda, iskola, s csak este 17-18 órakor viszik haza, bizony nem sok ideje marad a szülőnek a gyermekével ténylegesen foglalkozni. Innen nézve a 18 éven aluli korosztály túlnyomó többsége súlyosan veszélyeztetett. A cigánygyerekek nagyságrendekkel több időt töltenek szüleikkel. Persze, nem mindegy, milyen magatartásmintát sajátítanak el! Ám különös ellentmondás körvonalazódik: Amelyik szülőt össztársadalmi szempontból alkalmasnak tekintünk a gyermekének nevelésére, róla történő gondoskodásra, annak nincs rá ideje, ezért gyermeke veszélyeztetett, akiknek viszont volna rá idejük, azokat nem tartjuk alkalmasnak, gyermekeik ezért veszélyeztettek. S ne feledjük, több százezerre tehető a nem cigány munkanélküliek száma is!

A 3 éves kortól kötelező óvoda és az egész napos iskolai foglalkozás mindenesetre már csaknem felér egy állami gondozásba vétellel

4. Ideje volna ezt a „közmunkáért segély” dolgot országosan elfelejteni. Önellentmondás!

A munkáért tisztességes bér járjon, amiért érdemes becsületesen dolgozni. S ne alamizsna. A gyermekvállalást támogassuk, ne segélyt adjunk. A segély az segély, kapja meg az, aki arra valóban rászorul.

Jól látható, hogy él vissza a kormányzat a közmunka programmal, lakossági támogatással! Gyakorlatilag rabszolgát csinálnak az érintettekből.

Ugyanazzal az energiával, amivel a közmunka programot erőltetik, a teljes foglakoztatás is megszervezhető volna, ám ez nem érdeke a mindenkori kormányzatnak és a mögötte álló valós pénzügyi hatalomnak.

 

5. Kétségtelen, hogy ezzel az ígérettel is adós maradt a FIDESZ-KDNP kormány. (Vajon miért nem vagyok meglepődve?) Ám nem hiszem, hogy ez lenne a megoldás. Egyfelől ez iszonyatos pénzügyi terhet róna az országra. Vonnak el már bőségesen a lakosságtól így is, ez még tovább növelné a terheinket. A meglévő állomány jogosultságait viszont át lehetne úgy fogalmazni, hogy hatékonyabban működjenek. Komoly gond, ha egy rendőr egyes településeken nem mer kiszállni az autóból, az, hogy inkább nem néz oda, nehogy intézkednie kelljen, mert esetleg még őt vonják felelősségre. Emögött azonban nagyon komoly erkölcsi kérdések merülnek fel, amit több rendőrörssel nem lehet megoldani. S arra is tessék gondolni, hogy fegyverek árnyékában milyen élni?

Komoly felvilágosításra volna szükség, beláttatni a cigánysággal, hogy a jelenlegi állapotok számukra is csak rövid távú előnyöket jelent, hogy szándékosan egymás ellen hangolják a cigány és nem cigány lakosságot, az oszd meg és uralkodj elvének jegyében. Egyes településeken tettek kísérletet a cigányság bevonására – sikerrel.

 

6. Jól látható, hogy a büntetés súlyosbítása nem hozott valódi javulást soha sehol, a szigorítás nem hozott visszaesést a bűnesetek számában, csupán a módszerek változtak a büntetés elkerülése érdekében.

 

7. Ez a követelés is öngól! A fenti számokból jól látható, hogy a nem cigány lakosság körében is magas a jövedelem nélküliek száma, akik ebből következően adót sem fizetnek. Ezek a személyek ugyanúgy meg lennének fosztva szavazati joguktól. A már amúgyis igencsak megnyirbált demokratikus jogok ezzel csak tovább sérülnének. A következő lépés ugyanezen logika mentén az lehetne, hogy mindenki az általa befizetett adó nagyságának arányában rendelkezzen szavazati joggal. Ez legalább akkora hiba volna, mint az, hogy gyermekeik után is kapjon szavazati jogot az egyik szülő (Szerencsére eldőlt, hogy egyelőre ez nem kerül bevezetésre.)

 

8. Előző soraimból közvetve vagy közvetlenül kiolvashatóak ellenvetéseim, észrevételeim.

 

Nem a cigány szaporulat az elsődleges és fő gond, az csak következmény. Vitathatatlan, hogy az egész cigánypolitikát újra kellene gondolni és átírni, csakúgy, mint az egész segélyezési és szociálpolitikát. S ez sem lehet pártfüggő megoldás – mint ahogy sok más sem. Ez, persze, a felelős politikusok dolga lenne.

Mindenkinek meg kéne kapnia a tisztes megélhetést biztosító tevékenység, munka lehetőségét. Ám gondoljuk csak át: Az alkotmányból kikerült a munkához való jog – amit (nem) mellesleg eddig sem biztosítottak a mindenkori kormányok. Ám így már számon sem kérhető rajtuk.

Adhatunk meg szempontokat – sőt, szükséges is –, ám azok indulatoktól és elfogultságtól mentesek legyenek, különben nem lesznek alkalmazhatók, illetve ugyanúgy polgárháborúhoz vezethetnek. A politikusokat lehet számon kérni, alkalmatlanság esetén leváltani, igaz, ehhez megfelelő törvények kellenének. Az egyik politikai oldal a korábbi időszakban bebizonyította, hogy nem értünk, a lakosságért tevékenykedik, hanem vezetőinek és a háttérben meghúzódó valódi hatalomgyakorlók érdekeinek érvényesítéséért. A jelenlegi eredményesen dolgozik azon, hogy bebizonyítsa, nem különb, mint elődje. Az államtól tehát valójában semmi segítséget nem várhatunk, nem remélhetünk, saját kezdeményezésű helyi, településszintű megoldásokra van szükség.

Nem pártokban kellene gondolkodnunk, hanem felelős, a nemzet iránt elkötelezett személyekben, vagyis saját magunk erejében, értékeiben. A pártok nem a demokrácia letéteményesei, ahogy azt állítják magukról, hanem éppen hogy kerékkötői. Csoportérdekeket képviselnek, ezáltal elválasztanak egymástól és szembehelyeznek egymással barátokat, családtagokat, szomszédokat, munkatársakat.

Úgy vélem, nagyobb horderejű, átfogóbb követelésekkel kell fellépni, s ennek hozadékaként a tárgyalt kérdések is megoldást nyerhetnek.

 

A Magyar Tudás valóban Hatalom. Ám bölcsen kell vele élni!

Valamiért tenni, még ha jár némi lebontással, rombolással, végső soron építést jelent. Valami ellen küzdeni, csak rombolás, az építés viszont elmarad. Tudjunk tehát szép jövőnk építésében együtt józanul gondolkodni, cselekedni!

 

Vissza a bloghoz

Új hozzászólás Frissítés