Lezajlott hát a kétfordulós választásnak nevezett cirkuszi előadás, a demokráciának nevezett szemfényvesztés jegyében. 

Az eredményt már hónapokkal ezelőtt lehetett tudni, meglepetés tehát nem volt. A remények óriásiak – ugyanekkora lesz majd a csalódás is.

Akkora ellenszenv alakult ki az MSZP-vel szemben, hogy a többség oda sem figyelt, hogy a Fidesz még csak nem is tett komolyabb ígéreteket.

Csak annyit ismételgettek, hogy kell a változás, majd ők megcsinálják, rendet tesznek. A módról viszont semmit sem tudhattunk meg.

Annyit sugalltak, hogy újabb hitelt kell felvennie az országnak, a terheink tehát tovább nőnek. Munkahelyteremtésre nem nagyon számíthatunk, bár 1 millió munkahelyet ígértek – 10 év alatt. Tehát erre még ráérnek, addig mi meg éhen is halhatunk. Legalább kevesebb lesz velünk a gond.

Persze, üzenetet azért kaptunk, ha kissé becsomagolva is. Újra előkerült a régi nóta: aki nem a FIDESZ feltétlen híve, az a nemzeti egység megbontója, ellenség, sőt nem is tartozik a nemzethez.

Újból lesznek hát üldözöttek kis hazánkban.