Magyarság

Először is sietve kijelentem, hogy nem tartozom semmilyen politikai párthoz vagy csoportosuláshoz. Még érzelmileg sem. Az ilyen ellenkezik minden meggyőződésemmel.

Másfelől pedig, véleményem szerint, ebben a kérdésben nincs is helye pártpolitikának.

Statisztikai adatok sokasága bizonyítja, hogy a magyar lakosság hosszú évek óta meglehetősen kilátástalannak látja úgy az ország, mint egyéni jövőjét. Nemzetközi összehasonlításban bizony a leginkább borúlátóak között vagyunk. S ami ezzel elég nyilvánvalóan összefügg, az alkoholfogyasztásban viszont az élmezőnyben, az ország lakosságának egészségi állapota siralmas, a születéskor várható életkor csaknem 10 évvel kisebb, mint környező országokban.

S nem elég ez a mostani helyzetkép, lépten-nyomon olyan hírekbe botlunk, olyan események történnek, olyan megjegyzéseket kapunk, hogy még szégyellnünk is kéne magunk.

Mi lehet ennek az oka?

Bizony, nem is egy van!

Azt mondják, amelyik népnek nincs múltja, jövője sincs. Nos, a magyar múltat elvették. Nem csak időben, hanem történelmi súlyában is, értékrendjében is. Egyre-másra kerülnek elő történelemhamisításra utaló tények, olyanok, amelyek hazánk, népünk történelmét igencsak hátrányosan érintik. Ugyanakkor, szerencsére előkerülnek olyan adatok, amelyek ennek éppen az ellenkezőjét bizonyítják, vagyis azt, hogy ősi nép vagyunk, hogy igenis sokat adtunk a világnak az évezredek folyamán. Nem csak a jelenben, vagy a közeli múltban születtek magyar vagy magyar származású tudóstól felfedezések, hanem a régmúltban is. Így volt ez.

Kevesen tudják, vagy legalábbis kevesen gondolnak arra, hogy a kocsi magyar találmány, s bizony eleink már az őshazában is használták – pedig a ma leginkább elterjedt angol nyelv megfelelő szava is innen eredeztethető: coach.

S ha már a nyelvnél tartunk, egy kis kitérő: Ki tudja kinek állt érdekében úgy 150 évvel ezelőtt a finnugor rokonságot elhinteni a köztudatban, hisz csak néhányszor tíz, legfeljebb néhány száz közös szavunk van, s azokat is inkább a finnek vették át őseinktől.

Hányan tudják vajon, hogy a Kárpát-medencébe visszatérő lenézett magyarok már hordtak alsóneműt, s ezt egész Európa tőlünk vette át. S azt, hogy a gyakran gúnyolódva emlegetett, nyereg alatt szárított hús valójában mesze megelőzve az egész világot, tartósított húspor volt, a mai ’instant’ ételek előfutára.

S még sorolhatnám…

Úgy írtam, visszatérő. Igen, Árpád vezetésével őseink nem elfoglalták a Kárpát-medencét, hanem visszatértek eleik honába. Mert Attila és népe rokonaink, testvéreink. Hisz mindenki ismeri Hunor és Magor történetét, a csodaszarvas legendáját. És senki ne gondolja, hogy ez valami belemagyarázás! Véletlen talán, hogy a különböző nyelvek hazánkat, népünket, nyelvünket hol a ’magyar’, hol a ’hun’gyökerű szavakkal emlegeti?

Legyünk hát büszkék magyarságunkra, járjunk ismét emelt fővel! Van miért!

Ezekre a miértekre fogom folyamatosan felhívni az idelátogatók figyelmét, és arra, hogy mit tehetnénk, hogy újra a régi nagy fény ragyogjon ránk.

Most befejezésül, de ezzel a következő gondolatokat megnyitva egy idézet:

"A Magyar nyelv tán az egész óvilág nyelveinek gyökere és anyja"  (Berzsenyi Dániel)   

(Povisel József)