Az utóbbi napokban Schmitt Plagi sűrű emlegetése kapcsán többször is bevillant egy kép.

Ül valaki bús, vagy éppen örömteli magányában, egy verőfényes nyári, vagy éppen zimankós téli napon, s töpreng.

– Vajon hogy a csudába kéne eltávolítani ezt a Schmitt Palit? Hogyan lehetne elérni, hogy önként lemondjon?

Talán valamikor együtt jártak óvodába, s Palika az ő hátára ragasztotta a rágógumit, s most úgy gondolta, itt a bosszú ideje.

Töpreng hát napokig, tán hetekig, ezernyi remek ötletet elvetve, mígnem bevillan:

–Hát persze, a kisdoktori! Ha arról kiderülne, hogy plagizált, mindent megoldana.

S máris beleveti magát a munkába! Először meg kell szerezni a disszertációt. Pár hét alatt ez meg is van. Gyorsan megtanul emberünk angolul, franciául, hollandul, szingalézül, baktiul, vindül, s meg pár tucatnyi nyelvet, hisz ki tudja, milyen forrásokból dolgozott Pali. Napi egy-két óra alvás, de megéri, hogy végre visszavághat azért az 50 évvel ezelőtti rágógumi ügyért!

S közben egyéb események is a kezére játszanak: mindenki előtt nyilvánvaló lett, hogy a „doktorúrnak” csapnivaló a helyesírása.

Hosszas, újabb hónapokat igénybevevő kemény munka után, végre sikerül megtalálni, honnan, hány forrásból másolt Palika! Nem volt hát hiábavaló a sok erőfeszítés, összeállt a kép! Most véged, Palika!

Emberünk megkönnyebbülten fellélegzik, benyúl a bárszekrénybe, előveszi a 25 éve őrizgetett 5 puttonyos Tokaji aszút, ünnepélyes lassúsággal fölbontja, kitölti, s a pohárral a kezében elégedetten elnyúlik a fotelben.

Hiszen már csak közzé kell tenni ezt az egészet, s Palika volt, nincs!

Azt hiszem, nem kell bizonygatnom, hogy ez így nyilvánvaló képtelenség. Schmitt Pál kisdoktorijának körülményeit kezdettől fogva tudták többen is, s azóta másoknak is tudomásra jutott.

S ez a kártya bekerült egy pakliba, ami arra összeállítva, hogy ezzel zsarolni lehessen őt. Bizonyára erről a pakliról, minden egyes lapjáról tudott ő maga is. A két éves köztársasági elnöki ténykedése során bizonyára utaltak is rá, s most elérkezett az idő, hogy egy lapot elő is húzzanak.

Hogy miért pont ezt?

Korábban, mikor kiderültek SP helyesírási hiányosságai olyan nyilvánosságot kapott ez a téma hetekre, hogy szinte alig foglalkozott a köz mással. Pedig közben sorban születtek sarkalatos törvények, amik igencsak megkurtítják a lakosság csaknem egészének jogait, életlehetőségeit. Ez azonban a többségnek fel sem tűnt. Kézenfekvő volt hát előrántani ezt a kisdoktorit, hiszen ez megkoronázza a folyamatot: egy „doktor” aki még helyesen se tud írni, s lám még csal is!

S egyáltalán miért? S miért épp most?

Pedig olyan szépen bólogatott mindenre, amit a kormány elé tett. Egyetlen rossz szava nem volt hozzá. Persze, nem voltunk ott mindenütt, nem hallhattunk mindent. Lehet, hogy néhányszor megfeledkezett a pakliról, s tán előfordult, hogy elfeledte, ő csak egy bábú, s azt hitte, valóban ő a köztársasági elnök. Ilyenről azonban nem szóltak a hírek.

Bezzeg a plagizálási üggyel mennyit foglalkoztak! Mintha ezen múlna az ország sorsa! Pedig olyan jellegtelen a személye, hogy ez valójában nem oszt, nem szoroz.

Figyelem elterelésnek viszont nagyon bevált. Mit sem számít, hogy közben megint milyen törvények, rendeletek születnek, milyen intézkedésekre kerül sor, amelyek tovább nehezítik a lakosság helyzetét. A lényeg, hogy SP „monnyon” le!

SP lemondott. Bizonyára nem véletlen, hogy pont most. Új műsorhoz új ember kell. Egy határozottabb figura. Aki nem csak nem rosszallja, a kormány döntéseit, hanem egyenesen támogatja. Nyíltan, kendőzés nélkül. Mert ez az ország érdeke. S a lakosságnak el kell hinnie, hogy az az ország, következésképpen az egész lakosság érdeke, ami a néhány száz rajtunk élősködő vezetőé. (Jajj, hogy mit nem mondok! Hogy esetleg a kormányunk nem a lakosság érdekében csoportosítja át tőlünk a pénzünket, s korlátozza jogainkat?)

SP erre a szerepre nem alkalmas. Szürke. Olyan kell, akire figyelnek. Aki el tudja hitetni, hogy attól lesz jobb nekünk, ha egyre rosszabb. Aki el tudja érni, hogy örömmel, mosolyogva mondjunk le vagyonunkról, jogainkról, lehetőségeinkről, sőt, mi kérjük, hogy elvegyék tőlünk. Aki elhiteti majd, hogy a teljes diktatúra jó nekünk.

SP bizonyára számított erre. Sőt, tudhatta. S miért ment bele, hogy megválasszák, majd kissé lejáratva félredobják? Azért a köztársasági elnöki juttatás nem semmi! Közpénzen utazgatni szerte a világban, parádézni, hol itthon, hol külföldön, vonzó lehetőség! S még a leváltás után is, élete végéig járó havi másfél millió és egyéb juttatások! Hát nem megéri? Irigykedtek, ugye?

Mi pedig várjunk a következő botrányra! Kinek a kisdoktorijáról fog kiderülni, hogy szintén plágium, melyik vezető politikusról tudjuk meg majd, hogy kukkolt a szomszéd ablakán, vagy 10 évesen lopott egy ötvenest az anyuka pénztárcájából, s hasonló fontos dolgokat, s csámcsogjunk rajtuk!

Azzal viszont ne törődjünk, hogy milyen törvények születnek, hogy milyen nemzetközi megállapodások köttetnek! Nem ránk tartozik. Nem érint minket.

Meghalt a király, éljen a király!

SP távozott, a köz megnyugodhat. Ám valójában semmi nem történt.