Mi is a félelem? Előre feltételezni, hogy történni fog valami, ami kellemetlen érzéseket fog okozni.

Lehet félni attól a magánytól és a zsúfoltságtól, attól, hogy megteszünk valamit, s hogy nem, hogy velünk tesznek valamit, vagy mégse, hogy nem lesz pénzünk, vagy túl sok, hogy nem vásárolunk meg valamit, vagy mégis, hogy elvesznek, ellopnak tőlünk valamit, vagy éppen kapunk. Tehát bármikor, bármitől.

De mi is félelmeink alapja?

Csodálatos, ősi gyökerű anyanyelvünk választ ad erre.

A félelem szó gyökere a FÉL, kettős jelentésű. Látszólag semmi közük egymáshoz, ám ha jobban átgondoljuk, mégis van.

Az egyik jelentés, tart valamitől. A másik: valaminek a fele.

Nyelvünk egyik sajátossága, hogy páros szerveinket, tagjainkat úgy tekinti egésznek, ha mindkettő megvan. Tehát karunk, kezünk, lábunk, szemünk, fülünk, vesénk, agyunk – sőt eszünk van. Tudva, hogy egymást kiegészítik, hogy működésük akkor hibátlan, ha mindkettő megvan. Ha csak az egyik van meg valakinek, akkor félkarú, félkezű, féllábú, félszemű, - s ha furcsán gondolkodik, cselekszik, akkor féleszű.

Akik házasok, azok házasfelek, akik a házasság révén lesznek egy test, egy lélek

Még az újabb idők új helyzeteiben is megjelenik ez a fordulat: a hivatalnak ügyfelei vannak, üzletfelek tárgyalnak egymással, szerződő felek írnak alá megállapodást, stb.

Ám ha csak egyik van meg abból, amiből kettő alkotna egészet, ott valami nem működik rendesen. A fél szem hiányosan lát, a fél fül hibásan hall, a fél kéz ügyetlen, a fél lábbal nehéz a mozgás. Nincs ügyintézés, szerződés – nincs egység, csupán kétség. Tehát fellép a bizonytalanság, a hiányérzet, a kiszolgáltatottság, vagyis a FÉLelem.

A félelemmel nehéz együtt élni, az ellene való küzdés olyan gondolatokat ébreszthet, olyan tettekre késztetheti az embert, ami természetellenes.  Egyesek teljesen kizárják magukat a környezetükből, a közösségből. Aki fél a társ elvesztésétől, zsarnokává válhat. Aki fél attól, hogy nem lesz mit ennie, kirabolhatja a másikat, akár meg is ölheti. Aki fél, hogy elveszíti tekintélyét, akár támadólag léphet el, hogy a másik fölé kerekedjen, hogy uralkodjon fölötte, hogy másokban is félelmet keltsen.

A magabiztos embernek nincs szüksége a másik fölötti hatalomra.

A félelemkeltés az egyik leghatásosabb eszköz a másik ember befolyásolására. A hatalomra törekvő, a hatalmat gyakorló emberek, csoportok ezt minden korban ki is használták.

Jónéhány vallás vezetői, az egyházak képviselői az istenek haragjával, bosszújával vagy a pokol, az alvilág rémségeivel ijesztgették azokat, akik nem akartak behódolni, nem engedelmeskedtek. Tapasztalható ez napjainkban is, mind a régi, mind az újkeletű vallások, szekták gyakorlatában

A világi hatalom sem maradt le a módszer alkalmazásában.

Erőszakos megnyilvánulásaik után újabbakkal fenyegetőztek, vagy ellenségképeket vetítettek a lakosság elé, ami ellen mintha ők nyújtottak volna védelmet – pedig valójában magával a néppel vívatták meg a háborúkat. Hiszen valójában ők féltek a hatalmuk, tekintélyük, és persze anyagi javaik elvesztésétől.

Ma sincs ez másként.

Félned kell, ha nem vásárolsz meg, nem eszel, nem iszol valamit, mert lenéznek. Félned kell, ha nem akarsz valamilyen csoporthoz tartozni, ha nem jársz bizonyos helyekre, mert kirekesztve kell érezned magad. Félned kell, ha nincs megfelelő diplomád, magas beosztásod, vagy legalább nem törekszel rá, mert esetleg semmibe vesznek. Félned kell, ha másik pártra szavazol, mert ő jobban ki fog használni – s főleg ha te magad is nem akarod másra kényszeríteni az akaratod.

Lépten-nyomon FÉLelmet ültetnek beléd. Csoda-e hát, hogy annyi testileg-lelkileg EGÉSZségtelen ember van szerte a világban?

S vajon megszabadulhatunk-e félelmeinktől?

Igen! De ez már legyen egy másik írás témája.

                                                                                                                                                      Povisel József  (Budapest, 2008. március 8.)

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.